Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
 

Csak úgy lesz múltunk, ha megéljük a jelent

Szilveszteri áhítat 2009

·   Emlékszel még?

·   Hát persze, ki tudná elfelejteni! Mekkorát röhögtünk!!!

·   Még másnap is fájt a hasam a nevetéstől

         és aztán meg...

         emlékszel?

·   Igen, de azt mi találtuk ki…

·   Aztán őt is bevontátok. Nem mintha őt bármiből is ki lehetne hagyni. Így aztán akkorát csattant egész! Valld be, hogy erre nem is számítotok!

·   Persze, hogy nem!!!!! De azt is valljuk be, hogy kellett ehhez mindenki, hogy ki legyen cserélve, hogy át legyen írva, hogy meg legyen örökítve, kellett, aki fára másszon, aki belenevessen a feszült csendbe, aki megírja a levelet....

·   Aki kicseréli a kocsit és hoz másikat, aki megveszi a gyerekpezsgőt, aki átadja a levelet, és szól ha jön...

·   De megérte!!! Együtt nevettünk, izgultunk, kapkodtunk, ünnepeltünk, örültünk

·   A trójai harcosokon nevettem utoljára ekkorát, akkor éltem át ugyanezt, hogy együtt örültünk annak, amit csináltunk.

·   Jujjj és én hogy megijedtem, amikor a sötétből, a viharból, esőből berontottak a terembe és őrjöngve csörtettek a színpadra, aztaaa...és azok a sisakok...de azért jelmezügyben mi sem voltunk kismiskák, sem idén, sem tavaly....micsoda munka, készülődés volt!!

·   Az a sok csillám... utána szó szerint csillogott-villogott az egész tábor. És még takarítani se kellett hozzá. Meg mire becsillámoztuk a ruháinkat és kifestettük egymást... Tavaly nagyobb titokban készülődtünk.

·   Az biztos, hogy most egész Telekgerendás megcsodálhatott minket, na meg a táncunkat is, amikor este 10kor még kint próbáltuk a koreográfiát a tupírozott hajjal, egy jó adag vakolattal az arcunkon...és akkor még a ruhákat meg sem említem...

            Azt hiszem a függönyös megoldás egyszerűbb volt

·   Az biztos. meg a szobában nem is féltünk attól, hogy ha elered az eső, akkor lemos mindent. De azért a hintőpor az arcra sem volt sokkal egyszerűbb, mint a csillám meg a smink.

         Meg azért idén szerintem jobban néztünk ki. legalább felismerhetőbbek voltunk.

·   Igen, igen ezt azt hiszem mások is így gondolják....jujjjj és mond neked valamit a gatyavacok említése?

·   Az hogy is volt? az ugandai gatyavacok, amely a kihalás szélén áll, és mi pont láthattuk, hogy születik meg ebből a ritka és értékes fajból egy? Hát az szuper volt. csak kár hogy közben kihalt egy másik ritka faj a fába szorult féreg.

·   Na az volt a ám a sztori, még most is görcsbe rándulnak a nevetőizmaim ha arra gondolok mennyit is kacagtunk azon!

 

Ehhez kellesz te is, te is és te is!!!!! Mert mindezek az emlékek nem lennének, ha akkor és ott nem vagyunk együtt, ha nincs kit felköszönteni, ha nincs a tábor, ahol újra gyerekké válhatunk, ha nincs, aki mit tud? És az a lelkesedés, amivel készülünk rá, ha nincsenek az ifik, ahol újra és újra töltekezhetünk, ha nincsenek a baráti ölelések, mosolyok, a szeretet feléd és felém. Ha nem éljük meg a jelenünk, nem lesz múltunk és jövőnk sem. A múltadat, a jelenedet, a jövődet, pedig építheti az a közösség, ahova bekerültél, amelyre rátaláltál, ahová tartozhatsz!

 

 Tény: A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.
Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

 

Azok az emlékek, melyeket felidéztünk összekapcsolnak bennünket. Az együtt sírás, nevetés, a csínytevések, a gondolatok, melyeket átadunk egymásnak egy életre elkísérnek, előhívhatók emlékeinkből, ha szükségünk van rájuk. Ha mindezeket megéltük, tudunk építkezni. Ahogyan a vadlibák is. Egymást segítve gyorsabban, teljességben érhetjük el a célt. Azt azonban ne feledjük, hogy a mi „V” alakunk élén nem hozzánk hasonló, földi halandó kell, hogy álljon, aki elfáradhat, ahogyan a vadlibáknál. Hanem a mi „V” betűnk csúcsa Jézus, akire támaszkodunk, aki erőt ad, aki közösséget teremt. Hozzá fordulhatunk imáinkkal, ha úgy tetszik, gágoghatunk egymásért. Lehajolhatunk egymáshoz, megajándékozhatjuk egymást egy érintéssel, egy kedves szóval, egy tekintettel, mely akár gyógyír is lehet.

 

Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott.  Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben,  amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.  Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.  Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. Ami Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. 1Kor.1;4-10

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2017. december »
december
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031